Nagy valószínűséggel Szent László csontja került elő Mezőkövesden
Egy mezőkövesdi plébánián megőrzött lábszárcsonttöredék a vizsgálatok szerint nagy valószínűséggel I. (Szent) László királyé. Az eredményeket hétfőn mutatták be Budapesten.

Egy feledésbe merült fémdoboz, benne egy csonttöredékkel, és egy király, akinek a maradványai évszázadokon át szétszóródtak az országban. A természettudományos vizsgálatok alapján nagy valószínűséggel Szent László földi maradványaihoz tartozik az a lábszárcsonttöredék, amely két éve került elő a mezőkövesdi plébánián. Az eredményeket az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjában tartott, Nem csak por és hamu című kerekasztal-beszélgetésen ismertették hétfőn, az MTI információi szerint.

Egy fémdoboz a plébánián
A csontot egy fémdobozban találták meg. A dobozon ez a felirat állt: Crus Sancti Ladislai Regis Hungariae, vagyis Szent László, Magyarország királyának lábszárcsontja. A visszaemlékezések szerint az ereklye az 1950-es évek elején került a gyöngyösi ferencesektől Mezőkövesdre, utána pedig szinte teljesen elfelejtették.
Dinyési János helytörténész elmondta: két éve november elején keresték meg a plébániáról, és megmutatták neki a dobozt. Először saját hatáskörben szénizotópos kormeghatározást végeztettek. Közben az ereklye útját is sikerült feltárniuk, így mire átadták szakmai vizsgálatra, már volt kormeghatározásuk és egy viszonylag koherens történelmi hátterük is. A plébánia a mezőkövesdi polgármesteri hivatallal közösen döntött úgy, hogy természettudományos módszerekkel is megvizsgáltatják a töredéket.

Mit mutattak a vizsgálatok?
A szénizotópos vizsgálat szerint a csont kora 995 és 1149 közé tehető. Ebbe beleesik Szent László 1095-ös halálozási dátuma, ezért tudományosan is indokolttá vált a genetikai elemzés. Borbély Noémi, az intézet munkatársa ismertette a vizsgálat menetét és az eredmények értelmezését.
A genetikai vizsgálatot az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetében végezték, a győri Szent László-fejereklye genetikai mintázatát véve alapul. A csontból kinyert DNS gyenge megtartású és feltehetően szennyezett volt. A kutatók szerint mégis azonos a Szent László hermájában őrzött koponya örökítőanyagával, vagy annak férfitestvéréé. Az antropológiai vizsgálat azt mutatta, hogy a csont egy erőteljes csontozatú, középkorú férfitól származik.
Mindezek alapján a kutatók úgy látják: nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a mezőkövesdi lábszárcsont a Váradon 1095-ben eltemetett Szent László király földi maradványaihoz tartozik. Fontos, hogy a közlemény óvatosan fogalmaz: a megállapítás valószínűségi, nem száz százalékos bizonyosság.
Miért került ereklye annyi helyre?
A beszélgetésen történeti kérdések is szóba kerültek: a király szentté avatásától sírjának feldúlásán át a csontmaradványok kalandos sorsáig. Solymosi László történész, az MTA rendes tagja emlékeztetett, hogy a szentté avatás része volt, hogy a maradványokat kiveszik az eredeti sírból, majd díszesebb helyen újra eltemetik. Az exhumálás így alkalmat adott arra, hogy ereklyéket vegyenek el a szentként tisztelt személytől. Szent László 1095-ben halt meg, szentté avatására 1192-ben került sor.
Solymosi szerint 120 fölött van azoknak a helységeknek a száma, amelyek Szent Lászlóhoz kötődnek. Ez arra utal, hogy az országon belül legalább 120 helyre eljutott az ereklye. A beszélgetésen részt vett Hegedüs András levéltáros az Esztergomi Prímási Levéltárból, és Molnár Antal történész is az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézetéből.
Mi lesz ezután?
A beszélgetést Mende Balázs Gusztáv, az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet paleoantropológusa vezette. Elmondása szerint a mezőkövesdi csontmaradvány történetét fikciós dokumentumfilmben szeretnék bemutatni. A forgatások során felkeresnék azokat a városokat, gyűjteményeket és templomokat, ahol Szent László ereklyéit őrzik.
Ha te is szívesen utánajárnál a történetnek, érdemes figyelni a filmes tervek alakulását. Addig is jó tudni, hogy a tudomány ma már a középkori ereklyék sokszor homályos eredetét is képes vizsgálni.
- Szent László
- ereklye
- Mezőkövesd
- ELTE
- genetika
- történelem



