100 éve történt: újra kétkamarás lett a magyar országgyűlés
1926-ban kihirdették a felsőházról szóló törvényt, így a magyar törvényhozásban az alsóház mellett ismét helyet kapott egy második testület. Az új kamara 1945-ig működött.

Mi történt 1926-ban?
Száz éve, 1926-ban megszületett az 1926. évi XXII. törvénycikk, amely az országgyűlés felsőházáról rendelkezett. A korábbi második kamara, a főrendiház 1918. november 16-án zárta le az üléseit, és azóta nem gyűlt össze. Az új törvény ezt a hagyományt élesztette újra, de átalakított formában: a testület a Felsőház nevet kapta. A felállítására 1926 novemberének közepén került sor, és 1945-ig a törvényhozás a klasszikus kétkamarás rendszer szerint működött.
Évekig tartó vita előzte meg
A döntés nem volt magától értetődő. 1920 és 1926 között sok szó esett a kérdésről, a demokratizálódás első szakaszában pedig a második kamara megszüntetése is felmerült. Az ellenzők attól tartottak, hogy az arisztokrácia szűk rétege túl nagy súlyt kapna, miközben a nemzet akaratának egyre demokratikusabban kellene érvényesülnie. A liberális ellenzéki pártok legfeljebb egy tisztán szenátusi jellegű felsőházat tudtak elfogadni, mint a legkorszerűbb kompromisszumot.
A háttérben a nemzetgyűlés ideiglenes időszaka állt: az 1920. évi 1. törvénycikk ennek adta a közhatalmi feladatokat, hogy a királyság alkotmányos rendje helyreállhasson. A nehéz nemzetközi helyzetben a magyar restaurációs törekvéseket külföldön sem támogatták. Végül a parlamentarizmus hagyományainak megőrzése és az európai kétkamarás minták tűntek fontosabbnak.
Kik ülhettek be, és mire jó egy felsőház?
A törvény szerint a tagság alapja méltóság, hivatal, választás vagy kinevezés lehetett. Hivatalból került be például a Kúria elnöke, a koronaügyész, a honvédség főparancsnoka és a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Helyet kaptak a nagy vallásfelekezetek vezetői is: a katolikus hercegprímás és püspökök, a református és az evangélikus egyház püspökei, az unitárius egyház egyik elnöke, valamint két, életfogytiglan választott rabbi. Tagok lehettek a Habsburg–Lotharingiai-család felnőtt férfitagjai és az örökös jogú főnemesi családok tagjai is, például az Esterházyak, az Andrássyak vagy a Bethlenek.
Az elmélet szerint a felsőház nem az alsóház másolata. Feladata, hogy állandóságot és mértéket vigyen a törvényhozásba, a nemzet kiválóságait is bevonja a munkába, és ellensúlyozza a gyors változtatásokra hajlamos alsóházat. A 20. század elejére csak néhány kisebb állam, például Görögország, Szerbia és Montenegró működött nélküle.
Érdekes, hogy ugyanaz a kétkamarás gondolat Angliában évszázadok alatt alakult ki, Belgiumban és Franciaországban viszont választott szenátust jelentett. A magyar felsőház ezek között a minták között keresett saját utat.
- felsőház
- országgyűlés
- 1926
- magyar történelem
- főrendiház
- parlamentarizmus



